Az anyává válás egy újjászületési folyamat: amikor hazaérsz a kórházból egy mosolygós „selyemgombóccal” a karjaidban egy új és ismeretlen életszakasz kezdődik. Hatalmas felelősség hárul rád, hiszen minimális tudással életben kell tartanod egy emberi lényt, aki eleinte csak sírással képes jelezni, ha éhes, álmos vagy éppen kapcsolódásra vágyik. Így hát nem csoda, ha sokszor úgy érzed, bedobtak a mély vízbe: fogalmad sincs, mit kéne tenni, jól csinálod-e, és minden egyes nap arról szól, hogy próbálsz fennmaradni a víz felszínén. A rengeteg „tapasztalt és gyereknevelésben jártas” ismerős, a „mindentudó ősanyák”, az internetes fórumok szereplői kéretlen tanácsokkal és kritikus megjegyzésekkel árasztanak el, amelyek amellett, hogy nem válnak be, még a saját magadba és a gyermeknevelésbe vetett hitedet is porig rombolják. Ott állsz szétesve, végtelenül fáradtan és magányosan, és azon merengsz: „Miért nem mondta ezt nekem senki?”.
"Zsuzsival 2 éve találkoztam, kétségbeesett voltam, elég nehéz családi helyzetben, amiből egyszerűen nem láttam a kiutat. Eleve megkönnyebbülés volt ahogy hallgatta, láttam érzi, érti miről beszélek. Kérdéseivel segített abban, hogy kívülről lássam magam, a helyzetem. Már sokkal nyugodtabban távoztam az ülésről, és ezután mikor újabb problémával szembesültem, felismertem a szituációt, alkalmaztam amit Zsuzsitól megtapasztaltam. Élethelyzetem minősége sokat javult az Ő segítségével. Köszönöm."
"Nagyon kedves, segítőkész, szerethető ember. Hamar sikerült megtalálnunk a közös hangot (ahogy ő mondja, működött a kémia). Figyelembe veszi, ha valaki visszahúzódobb természet, nem tolakodó. Nagyon türelmes. Jó volt vele együttműködni, nagyon sokat segített nekem az élet különböző területein. Nagyon örülök, hogy rátaláltam. Köszönök mindent!"